Berkó Rozália - 2. osztályos tanuló

A szivárványon túl

Egyszer egy kis faluban rettentő sokáig esett az eső. És amikor elállt, az egész táj szürke lett. Az egész falu nagyon szomorú volt, de amikor a felhő mögül egy szivárvány bújt ki, mindenkiben felszikrázott a remény.

Két kislányt elküldtek a szivárványon túlra, hogy keressék meg a színeket. Ez volt a nevük: Luca és Rozi. El is indultak a kislányok, és egy órán át mentek, míg a szivárványhoz nem értek. Felmásztak rá, és csodálatos kilátás tárult a szemük elé. Ameddig a szem ellátott, minden színes volt, nem úgy, mint náluk. Előreugrottak egy nagyot, és egy erdő közepére estek.

– De Rozi, hogyan keressük meg a színeket? – fordult Luca a másik kislányhoz.

– Az ám, hogyan?

Aztán Rozi felmászott egy fára, a zöld lomb közé, és egy fura lénnyel találkozott.

– Én vagyok Zöld – szólalt meg a lény.

– Kérlek, gyere el velem, nálunk minden szürke – kérlelte Rozi reménykedve.

– Jó, veled megyek – mondta Zöld vidáman, és beleugrott a kislány zsebébe.

Közben Luca belenézett a tóba. Ő is észrevett egy lényt, aki így mutatkozott be:
– Kék a nevem!

Luca arra gondolt, pont ilyen kék volt otthon az ég meg a tó, ezért így kérlelte a kis figurát:
– Kék, kérlek, gyere velem.

– Jó – mondta Kék egy kis gondolkozás után; ugrott egyet, s már Luca feje tetején is ült, mint egy szép hajdísz.

Luca és Rozi örvendezve mutatták egymásnak új barátaikat. Egy tulipános réten Piros csatlakozott hozzájuk.

– Sziasztok, Kék, Zöld, miért vagytok itt? – kérdezte Piros.

– Szükség van ránk, mert a kislányok falujából eltűntek a színek. Gyere te is velünk – rikkantotta Zöld.

– Mindenképpen veletek megyek – mondta izgatottan Piros –, ott egy új tájat ismerek meg, új barátaim lesznek.

– Luca, Rozi, erre gyertek, a százszorszépek rétjére! – kiáltott Zöld. – Fehér és Sárga ott lakik, őket is vigyük magunkkal!

Barna egy fa törzse mögül bújt ki:
– Mit kerestek itt, színbarátaim?

– Barna, gyere, már csak te hiányzol – magyarázta Piros –, Lucával és Rozival egy faluba megyünk, hogy kiszínezzük a tájat.

– Megyek – mondta Barna.

Rozi és Luca hazavitte a faluba a sok színt: Zöldet, Kéket, Pirosat, Fehéret, Sárgát, Barnát, és még akik csatlakoztak hozzájuk. A falu a sok színtől újra tarka és vidám lett, és a színek azóta is ott laknak.

Ha a két kislány nem szerezte volna meg a színeket, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe.